Murk. Chapter: 34

Hello, guys!

Sajnálom, mostanában nem nagyon hoztam részt. Nem is tudom, miért, talán egy kicsit ellustultam. Mindenesetre itt is lenne, és sajnálom, ez sem valami hosszú, és annál is rosszabb.
És végül itt lenne egy blog. Olvasom, nekem nagyon tetszik. Ha érdekel titeket olvassátok. You only live once.

Have a nice day!Xxx

Harry szemszöge:

- Ott van Hope - Böktem oldalba Bent, aki egy pillantást vetett az előbb említett szépségre.

Hirtelen elengedte a vérző orrú srácot, a vér elkenődött az arcán. Kezeit farmerébe törölte, szinte egyszerre indultunk meg a barátnőm felé. Vagy is a volt barátnőm felé. Ő viszont megfordult, s a tömegen keresztül vágva sietett a kijárat felé. Molly felé intettem, Ben engedelmeskedett, és oda ment hozzá, míg én követtem Hopeot. A kijáratnál egy pillantást vetett rám, s csak akkor látta, hogy igazából mennyire közel is vagyok. Három nagyobb lépés, és simán elfognám, amit meg is tettem. Apró kezeit próbálta kirántani szorításomból, de nem sikerült. Helyette szorosan magamhoz húztam, s nem engedtem el. Fogalmam sincs, hogy meddig próbálkozott kiszabadulni a szorításomból, de végül megadta magát, kezeit nyakamat ölelték.

- Ne hagyj el megint, kérlek - Hangom alig hallható volt, csodálkoztam, mikor bólintott.

Fejét a mellkasomba fúrta, s hagytam, had nevessenek ki mögöttem rég látott ismerősök. Hope szemöldök ráncolva pillantott fel rám; nem értette, hogy min nevetnek. Hát, nem nagyon ölelgettem még lányt a közelükben, hisz egyedül Hope volt az olyan nőszemély, akivel tényleg hosszabb kapcsolatot akartam, nem csak egy, jó esetben kettő éjszakát.

- Mennyünk haza - Mosolyogtam, majd az ujjainkat összekulcsolva intettem Bennek, aki éppen Mollyval csókolózott.

***

Hope szemszöge:

- Vedd fel, Harry - Mosolyogtam, hisz már harmadjára csörög a telefonja.

Ismét megrázta a fejét, s hagyta, had mennyen le ismét Calvin Harris - I need your love száma. Elvigyorodtam a dal hallatán, majd tekintetemet a csillagos égre szegeztem. Eddig nyolc ábrát tudtunk kivenni a csillagokból. Egy ufót, egy hatalmas H betűt, kettő teknőst, és még pár dolgot, ami valami hülyeség volt. Harry egy puszit nyomott a homlokomra, s hagytam, hogy ajkai levándoroljanak az orromon, ajkaimon, államon a nyakamig, majd vissza. Felkuncogtam, mikor fülemet falni, s gyengéden harapdálni kezdte. 

- Harry - Suttogtam, majd kék kockás ingénél fogva kissé közelebb húztam magamhoz. - Le szeretnék veled feküdni...

Rezzenéstelen arccal meredt rám, majd pislogott hármat, mert eddig nem tette. Szóra nyitotta telt ajkait, de meggondolta magát, s be is zárta. Elmosolyodtam bizonytalanságán, még nem nagyon láttam ilyennek. Felnevettem, mikor fejét egyszerre rázta, és bólogatott is. Orrán keresztül nagy levegőt vett, majd lassan ki is engedte. Fejét lassan mellkasomra-melleimre hajtotta, s pár percig hallgatta szívverésemet. 

- Ha azt mondom, hogy nincs nálam óvszer, elhiszed? - Kérdezte, mire hangosan nevetni kezdtem. - Biztos, hogy akarod? - Hangja sokkal komolyabb lett, mint az előbb.

Pár másodpercig hallgattam, majd határozottan bólintottam. Harry ismét sóhajtott, majd valami olyasmit motyogott, hogy várjak egy kicsit. Mosolyogva ismét bólintottam, tekintetem az égre emeltem. Hallgattam szokatlanul nyugodt légzését az ölemben fekvő angyalnak, s ettől én is nyugodtabb lettem. Vettem egy nagy levegőt, majd a teraszon lévő fali órára pillantottam. Kilenc óra. Harry követte a példámat, majd egy könnyed mozdulattal felállt, s felsegített engem is. Játékosan összeborzolta a hajamat, úgy indultunk be a házunkba...